Fel- és le.
Ismeritek az érzést, mikor reggel alig láttok ki a szemetekből, mégis valahogy összekaparva magatokat elindultok a szokásos “taposó malomba húzni az igát”, avagy valahogy álmos fejjel beestek a munkahelyetekre. Leginkább ahogy lehuppantok a széketekre azzal a lendülettel a fejetek is koppan az asztalon, becsukjátok szemeiteket és újra visszatértek az álmok mezejére. Valahogy így éreztem magam… Tovább »