Átok vagy Áldás?

Azt hittük a hétvége a szokásosan fog eltelni, jönnek anyuék, a barátok, este pedig ismételten magunk maradunk a relatív “külvilággal” a közösségi oldalaknak hála. Ehhez képest rá kellett jöjjek, hogy ezen az oldalon, ahol fekszem Pécs után mindig történik valami, ami az estéket illeti.  Kedves beteg huppan egyet, lehet hallani ahogy koppan a kövön. Majd… Tovább »

Hétvége fele nem tudni miért, de csak egyetlen magyar dal refrénje járt a fejemben, ez pedig nem volt más, mint a régi Republic együttes A csend beszél tovább című száma. Talán már éreztem egyfajta változást előre, vagy búcsúzást, de semmi más nem járt a fejemben csak a refrén.  Készítettünk egy kis videót, ahogyan fekve az… Tovább »

Reggel masszázzsal kezdődött. Végre, talán ez az, ami hiányzott nekem Pécsett. Nagyon jól esett, és a nap is jól kezdődik. Azt hiszem kezdek mindenhol csikis lenni, olyan volt, mintha a hét fogást gyakorolták volna rajtam. Viszont élveztem. Megbeszéltük, hogy nálam a nem normális dolgok, mostanra normálisak, azaz ahogy masszíroznak bevörösödik a testem, de ez normális… Tovább »

A szobatársam valóban egy középkorú hölgy volt, akinek az egyik lába hiányzott, mű lába volt. Viszont ő most a rehabilitáción nem a lába miatt volt bent, hanem a karjával. A hétvégére hazamehetett, mert ő járóbeteg volt. Emlékszem egy taxis jó barátja volt, aki ha kellett ment neki bevásárolni, illetve ő volt, aki jött érte és… Tovább »

Nem mondom, hogy nem volt fárasztó a visszafele út is Pécsről Budapestig, hiszen háttal fekve utaztam. Aki azt hinné, hogy milyen jó nekem, mert fekve utazom, az bizony téved. Egy idő nagyon is rossz, hogy csak egy bizonyos pózba tud meglenni az ember, és idővel ugyanolyan kellemetlen, mintha egészségesen elaludná valaki valamelyik testrészét.  Viszonylag gyorsan… Tovább »

“Az igazi ajándék a masni alatt csakis az odafigyelés lehet, az ölelés, a törődés, az, ami erőt ad. Hiszen amikor már nincs honnan erőt merítened, amikor teljesen kimerülve azt hinnéd, hogy már nincs több erőd, akkor jön valaki, meg még valaki, meg még sokan mások, és valahogy mindannyian rámutatnak arra, hogy nincs igazad. Talán még… Tovább »

“Volt egyszer egy öregember, aki egy oázisszélén üldögélt a Közel Keleten, egy városkapujában. Egy napon, odament hozzá egyfiatalember és megkérdezte tőle: – Soha nemjártam még itt. Milyenek e város lakói? – Azöreg, egy kérdéssel válaszolt neki: – Milyenekvoltak annak a városnak a lakói, ahonnan tejössz? – Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogyeljöttem onnan. – Pontosan… Tovább »

... Tovább »

Telnek a napok, s próbálkozol újra ember lenni. Augusztus végét írunk. A hétköznapok relatív a tornák, kezelések miatt “gyorsan” elteltek, de a hétvégéket utáltam. Ilyenkor felváltva voltak bent nálam a családtagjaim. Apukám hetente egyszer hétvégén tudott jönni (őszintén ő az a típus, aki nem igen van oda ezekért a helyekért – meg tudom érteni), anyu… Tovább »

Ahogy a közösségi oldalon lévő csoportba is egyszer kiírtam a legjobb dolog, mikor egy betegtársadat meg tudod lepni (gondolok itt Ádira), és a legrosszabb érzés, mikor egy augusztusi hétvégén, vasárnap este elválsz édesanyádtól, akit tudod, hogy másnap reggel jön be hozzád látogatni és akkor van a névnapja. Te meg maga tehetetlenül még mindig csak fekszel…. Tovább »