Átok vagy Áldás?

Nem is tudom, hogy mikor jártam utoljára színházban. Emlékeim szerint talán még jóval a betegségem előtt. Tegnapi nap alkalmam volt elmenni az Erkel Színház egyik darabját megnézni.   Billy Elliot – a Musical.   Épp a körmösömnél ültem, mikor csörgött a telefonom. Nem nézzük meg este az Erkelben a Billy Elliot-ot? – kérdezte testvérem. Bár… Tovább »

Az írás önterápia. A reggeli jegyzetelések, pedig feszültségoldások valójában. Valakinek a futás, nekem az írás. Valakinek a pap, valakinek a papné, nekem pedig a papnövendék. 🙂 Az elmúlt pár napban annyira sok emberi viselkedéssel találkoztam, hogy barátnőmmel megtárgyalva arra jutottunk, könyvet lehetne írni belőle. Nem is egy, egyből vagy négy köteteset. Induljunk ki abból, hogy… Tovább »

    Egy hely, ahol nem számít ki vagy. Nem számít, hogy honnan jöttél, mit csináltál ezelőtt, vagy mit fogsz azután, hogy elhagyod az épületet. Nem számít a vallásod, a politikai beállítottságod, a fizetésed, a családi háttered. Egy valami számít, kendőzetlenül csak és kizárólag a tested; s hogy tudsz e önmagad barátja lenni. Igazán a… Tovább »

    Megszületünk. Cseperedünk. Játszunk. Nevetünk. Megnövünk. Tanulunk. Fejlődünk. Létezünk. Dolgozunk. Szolgálunk.  Öregszünk. Betegszünk. Elmegyünk.     /Kép: Illés Sándor – Illesmedia/   Sokan és sokszor úgy élik le életüket, hogy a gyerekként átélt önfeledt kacagások, nevetések; lényüknek egyénisége elhalványul az évek folyamán. Beleesnek abba a bizonyos mókuskerékbe és csak tekerik-tekerik azt. Elmarad a játékos… Tovább »