Átok vagy Áldás?

Ismeritek az érzést, mikor reggel alig láttok ki a szemetekből, mégis valahogy összekaparva magatokat elindultok a szokásos “taposó malomba húzni az igát”, avagy valahogy álmos fejjel beestek a munkahelyetekre. Leginkább ahogy lehuppantok a széketekre azzal a lendülettel a fejetek is koppan az asztalon, becsukjátok szemeiteket és újra visszatértek az álmok mezejére.  Valahogy így éreztem magam… Tovább »

Örökös és visszatérő kapocs. Test és lélek összhangja, egyensúlya, harmóniája. Lelki problémák testi megnyilvánulásairól már sokszor hallhattunk, és olvashattunk. Láthattunk nem egy bejegyzést arról, hogy a betegségek hátterében milyen lelki problémák állnak. Véleményem szerint ez is egyfajta statisztika, megfigyelés, amire teljes körűen azonban nem alapozhatunk.  Aki ismer, vagy három éve követi blog bejegyzéseim, illetve máshol… Tovább »

Pirner Alma nevét említve a férfiaknak és a nőknek szinte ugyanaz a témakör fog eszébe jutni más-más megközelítésben. Míg a férfiak Alma korábbi életéből a felnőtt tartalmú színészkedés, fotózás jut eszébe, addig a nők körében leginkább az egzotikus tánc, a rúdtánc és a Dollhouse Birodalom jelenik meg előttük. Alma évek óta dolgozik, hogy a hétköznapi… Tovább »

Mióta volt a Guillain-barre szindrómám, azóta mondták, hogy kellene hordanom kompressziós harisnyát. Sose vitt rá a lélek. Tavaly aztán annyira dagadt a lábam, főként ahogy korábbi bejegyzéseimben írtam, hogy a három hetes rehabilitációm alatt kezeltettem, majd az ottani kezelőm mondta, hogy érdemes lenne az István kórházba megnézetni. Elmentem.  Természetesen az én családomtól minden jót örököltem…. Tovább »

    Megszületünk. Cseperedünk. Játszunk. Nevetünk. Megnövünk. Tanulunk. Fejlődünk. Létezünk. Dolgozunk. Szolgálunk.  Öregszünk. Betegszünk. Elmegyünk.     /Kép: Illés Sándor – Illesmedia/   Sokan és sokszor úgy élik le életüket, hogy a gyerekként átélt önfeledt kacagások, nevetések; lényüknek egyénisége elhalványul az évek folyamán. Beleesnek abba a bizonyos mókuskerékbe és csak tekerik-tekerik azt. Elmarad a játékos… Tovább »

Elmondhatom, hogy az elmúlt egy hétben újra valahol a réginek éreztem magam. Volt egy fergeteges Zumba rendezvény, valamint szinte minden egyes nap találkoztam valakivel. Kicsit olyan pörgős-nyűzsgős hetet tudhatok magaménak, mint régen. Persze ez azzal is járt, hogy a hétvégén ismételten a pihenés kapott főszerepet. Megpróbáltam kitakarítani a szobám, amihez persze segítséget is kértem, és… Tovább »

Az utolsó bejegyzésem óta eltelt bő 1 hónap. Hogy ez idő alatt mivel töltöttem az időmet? Leginkább újabb kihívások elé állítottam magam. Az elmúlt 1 év után úgy ítéltem meg, hogy nekem is jár a nyár, és ezzel együtt a nyaralás. Sikerült ismerősökkel elutaznom pár napra (többnyire mind az egészségügyben jártas szakemberek), és írhatnám, hogy… Tovább »

Az első hosszabb utam egymagam, egyedül, pár napra, nem itthon gubbasztva.  Nemsokára egy nagyobb utazásban lesz részem, és sokak kérdezik tőlem, hogy fogom bírni, hogy rengeteget kell majd ülnöm. Halvány fogalmam sincs, ahogy az egész egy hetet se tudom előre, hogy fogja bírni a szervezetem, de nem is így indulok majd neki. Van bennem egy… Tovább »

A hétvégén szerettem volna kimozdulni. Nem a négy fal között ülni. Az eredeti program egy gyerekes családdal lett volna, de ők lemondták, amit megértettem és elfogadtam. Viszont nekem akkor is mehetnékem volt, hogy fejlődjek.  Így megbeszéltem tesómmal, hogy ha jön Budapestről lebuszozom az állomásra és jöjjön velem sétálni a városba.  10 óra körül találkoztunk és… Tovább »

December 1. Hétfő. A nagy vizit után elmondhatom, hogy szerdán, vagyis december 3-án végleg hazaengednek.  Ugye látjátok, sokat nem kellett erre várni?! 🙂  A nagy viziten mindenki megjelent, és kérdezték, hogy ment a hétvége otthon. A lépcsőzés fel a negyedikre, stb. Mondtam, hogy viszonylag egész jól. S jött a reakció: akkor engedjük haza.  Már csak… Tovább »