Átok vagy Áldás?

Testbe zárt ép tudat

Szeretném nektek bemutatni a barátom, aki 2014-ben társult az életembe és maradandót alkotott:   Guillain-Barré szindróma Sokan nem hallottak még róla egyáltalán, sokan találkoztak már rövid történetemmel egy-egy internetes portálon, és olyat is láttam, hogy külföldi videót már megosztott valaki, azonban nem tudta, hogy van magyar példa is hazánkban. Ebben a rovatban szeretném bemutatni a… Tovább »

Falakon belül

    Egy hely, ahol nem számít ki vagy. Nem számít, hogy honnan jöttél, mit csináltál ezelőtt, vagy mit fogsz azután, hogy elhagyod az épületet. Nem számít a vallásod, a politikai beállítottságod, a fizetésed, a családi háttered. Egy valami számít, kendőzetlenül csak és kizárólag a tested; s hogy tudsz e önmagad barátja lenni. Igazán a… Tovább »

Első este – éjszaka otthon

Az első éjszaka május óta, amit otthon a saját ágyamban töltök. Mikor a mentősök átraktak a saját ágyamra, poénosan meg is jegyeztem: “Ki volt az a hülye, aki ilyen kemény ágyat választott?!” – nyilván én 🙂 A betegségem előtt sikerült felújítanom a szobát a saját elképzelésem szerint, igaz sokat nem élvezhettem, mert irány volt a kórház…. Tovább »

Valaki, aki örökké a szívemben marad :(

Igazából sokat gondolkodtam, hogy hol említsem meg Őt. Mindenféleképpen szerettem volna, mert a mai napig közel áll hozzám, hozzánk, a motoros világhoz, a motoros embertársaihoz. S a mai napig, ha róla kell írnom, beszélnem, csak ülök és sírok. Tudom Ádi, hogy nem ezt szeretnéd, hogy azt, mindig is mosolyogva emlékezzünk rád, de még nem megy…. Tovább »

Ha ott maradok, tuti a patológián kötök ki…

Senkinek nem kívánom, hogy tudatánál fogva lélegeztető gépre legyen kötve. Viszont engem talán ez mentett meg. Ha bárki utána olvas a betegségnek láthatja, hogy a betegek 4-5%-a meghal, amennyiben lélegeztető gépre kötik, tüdőgyulladással és altatják is. Nekem szerencsém volt (talán nekik nem), hogy nem altattak. Viszont ennél a pontnál a szeretteim két fillért nem adtak… Tovább »

Életveszélyben

Közeledik a hétvége, és még nem vették le az agyvizet. Péntekre olyan szintre romlott az állapotom, hogy tehetetlenné váltam a szó szoros értelembe. Nemhogy mosdó, még szoba wc sem jöhet szóba, marad a katéter, pelenka. Nem elég, hogy lebénultak a végtagjaim, folyamatos zsibbadásba voltak a kezeim, alig bírtam beszélni, akkora már a nyeléssel is voltak… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!