Átok vagy Áldás?

Ismeritek az érzést, mikor reggel alig láttok ki a szemetekből, mégis valahogy összekaparva magatokat elindultok a szokásos “taposó malomba húzni az igát”, avagy valahogy álmos fejjel beestek a munkahelyetekre. Leginkább ahogy lehuppantok a széketekre azzal a lendülettel a fejetek is koppan az asztalon, becsukjátok szemeiteket és újra visszatértek az álmok mezejére.  Valahogy így éreztem magam… Tovább »

“A tibetiek szerint a tízmilliószoros napon minden, amit teszel, gondolsz, érzel vagy mondasz, az 10 milliószorosan száll vissza rád.”  /Forrás: Harmonet/   Nos, akkor:   Tízmilliószorosan fogok még az életemben reggel úgy felkelni, hogy “Jesszusom, elaludtam! – Ja, nem, még csak hajnali 5!”.   Tízmilliószorosan fogok még életemben Volánbuszra szállni, a  mindig kigyulladó, leálló hármas… Tovább »

Mióta volt a Guillain-barre szindrómám, azóta mondták, hogy kellene hordanom kompressziós harisnyát. Sose vitt rá a lélek. Tavaly aztán annyira dagadt a lábam, főként ahogy korábbi bejegyzéseimben írtam, hogy a három hetes rehabilitációm alatt kezeltettem, majd az ottani kezelőm mondta, hogy érdemes lenne az István kórházba megnézetni. Elmentem.  Természetesen az én családomtól minden jót örököltem…. Tovább »

“7” – általában a hetes szám a bűvös szám. Én ebben sem hasonlítok a tömeghez. Nálam a hármas a nyerő. Édes hármasnak is mondhatnám. Belegondolva vicces, hogy anno ezen poénkodtam is, még 2014-ben, hogy meglássátok majd három év múlva is adódik valami. Adódott.  /Kép: pixabay/... Tovább »

Megfigyeltem, hogy az emberek többségében csak azokat látják meg, amiket saját maguk meg akarnak látni. Kevesen figyelnek az apróbb jelekre, útmutatásokra. Még kevesebb azok száma, akik más kárán jobban okulnának, vagy tanulnának.  Esetemben is nagyon sokszor megfigyelhető, hogy az ismerősök két táborra oszlanak. Az egyik, akinek a tudata csak addig jut el, hogy mennyi helyre… Tovább »

Elmondhatom, hogy az elmúlt egy hétben újra valahol a réginek éreztem magam. Volt egy fergeteges Zumba rendezvény, valamint szinte minden egyes nap találkoztam valakivel. Kicsit olyan pörgős-nyűzsgős hetet tudhatok magaménak, mint régen. Persze ez azzal is járt, hogy a hétvégén ismételten a pihenés kapott főszerepet. Megpróbáltam kitakarítani a szobám, amihez persze segítséget is kértem, és… Tovább »

Az utolsó bejegyzésem óta eltelt bő 1 hónap. Hogy ez idő alatt mivel töltöttem az időmet? Leginkább újabb kihívások elé állítottam magam. Az elmúlt 1 év után úgy ítéltem meg, hogy nekem is jár a nyár, és ezzel együtt a nyaralás. Sikerült ismerősökkel elutaznom pár napra (többnyire mind az egészségügyben jártas szakemberek), és írhatnám, hogy… Tovább »

Talán mondhatom, hogy… Múlt heti nem túl barátságos oldalam bemutatása után, így csupán 2,5 hónap alatt és egy szutyok minőségű lábbelinek sem nevezhető valami után, az elmúlt két napban olyan mértékű “nyalást” kaptam, hogy már-már csöpögött a helyiség. Most mondhatnám, hogy “de legalább”….. az előzőhöz képest sokkal inkább cipőbb formája van számomra. Igaz, most még… Tovább »

Tavaly a fantasztikusnak hitt kapcsolatomban, amiről bebizonyosodott, hogy annyira azért még sem az, tervbe volt véve egy Állatkerti séta. Családostul, nővérestől, szülőstül, párostól. Azon héten már a László kórházban feküdtem az intenzíven, amikor is megüzentettem, hogy az akkori hétvégére tervezett kiruccanás elmarad részemről, ugyanis én fekszem….fekszem….és fekszem…. No hát mit tegyek, lusta voltam lebénultan felkelni… Tovább »

Az első hosszabb utam egymagam, egyedül, pár napra, nem itthon gubbasztva.  Nemsokára egy nagyobb utazásban lesz részem, és sokak kérdezik tőlem, hogy fogom bírni, hogy rengeteget kell majd ülnöm. Halvány fogalmam sincs, ahogy az egész egy hetet se tudom előre, hogy fogja bírni a szervezetem, de nem is így indulok majd neki. Van bennem egy… Tovább »