Átok vagy Áldás?

“7” – általában a hetes szám a bűvös szám. Én ebben sem hasonlítok a tömeghez. Nálam a hármas a nyerő. Édes hármasnak is mondhatnám. Belegondolva vicces, hogy anno ezen poénkodtam is, még 2014-ben, hogy meglássátok majd három év múlva is adódik valami. Adódott.  /Kép: pixabay/... Tovább »

Közel másfél éve, hogy majdnem minden héten összetalálkozunk a folyóson, köszönünk egymásnak, és mosolygunk. Aztán egy cikk, és egy harmadik külső fél által összehoz minket az élet egy bővebb beszélgetés erejéig, ahol megnyílunk egymásnak.  Herczeg Szonja írásában, amit a Magyar Nemzet 2017. május 10-i számában a 4. oldalon, valamint az MNO internetes portálon is megtalálhattok,… Tovább »

Legelőször, mikor valaki olyan embert érdekelt az állapotom, akit nem ismertem, és szívesen megírta volna történetem, hihetetlen meglepődtem ezen. Aztán szerencsésnek mondhattam magam, és hálás vagyok azóta is neki, hiszen abban az évben indított saját közösségi oldalon lévő csoportomba a cikk hatására találtam sortársakat, akikkel már meg tudtam osztani az átélt eseményeket, akik velem is… Tovább »

December 1. Hétfő. A nagy vizit után elmondhatom, hogy szerdán, vagyis december 3-án végleg hazaengednek.  Ugye látjátok, sokat nem kellett erre várni?! 🙂  A nagy viziten mindenki megjelent, és kérdezték, hogy ment a hétvége otthon. A lépcsőzés fel a negyedikre, stb. Mondtam, hogy viszonylag egész jól. S jött a reakció: akkor engedjük haza.  Már csak… Tovább »

Fokozatosan próbáltuk elhagyni a rolátort, és bottal, vagy megtanulni anélkül közlekedni. Lépcsőzni fel-le, egyre többet, egyre inkább a minőséget figyelve inkább a mennyiségnél. Nem egyszer kaptam pozitív mondatokat, mikor láttak kint a folyosón gyakorolni, tornázni. Ahogy a kerekesszéket a rolátor, úgy váltotta fel a rolátort a bot. Kezelésekre rolátorral mentem. Hiszen rá lehet ülni, meg… Tovább »

A blog ismtételten nincs elfelejtve, és már jeleztétek is, hogy szeretnétek tovább olvasni a történetem. Időközben ismételten értek csalódások, kisebb balesetek, és még sok minden más is. Hiszen mi sem vagyunk porcelán babák, akit az élet nem érint meg 🙂  A blogomat a héten folytatni fogom 🙂 S egy szuper hír is, beválasztottak egy projektbe…. Tovább »

Október 27-e reggel. Ismét a “finom” kis “kórházi” koszt: egy szelet kenyér a tányéron, rajta egy szelet sajt. Írtó finom, mondhatom. Higiénia szempontból pedig mondhatom a legpraktikusabb, örülj ha esetleg nem csupasz kézzel fogja meg a nővér az ételed. Pécsett azért ez sokkal, de sokkal jobb volt. Változatosabb ételek voltak, az ebédnél A és B… Tovább »

Hétvége fele nem tudni miért, de csak egyetlen magyar dal refrénje járt a fejemben, ez pedig nem volt más, mint a régi Republic együttes A csend beszél tovább című száma. Talán már éreztem egyfajta változást előre, vagy búcsúzást, de semmi más nem járt a fejemben csak a refrén.  Készítettünk egy kis videót, ahogyan fekve az… Tovább »

Reggel masszázzsal kezdődött. Végre, talán ez az, ami hiányzott nekem Pécsett. Nagyon jól esett, és a nap is jól kezdődik. Azt hiszem kezdek mindenhol csikis lenni, olyan volt, mintha a hét fogást gyakorolták volna rajtam. Viszont élveztem. Megbeszéltük, hogy nálam a nem normális dolgok, mostanra normálisak, azaz ahogy masszíroznak bevörösödik a testem, de ez normális… Tovább »

A szobatársam valóban egy középkorú hölgy volt, akinek az egyik lába hiányzott, mű lába volt. Viszont ő most a rehabilitáción nem a lába miatt volt bent, hanem a karjával. A hétvégére hazamehetett, mert ő járóbeteg volt. Emlékszem egy taxis jó barátja volt, aki ha kellett ment neki bevásárolni, illetve ő volt, aki jött érte és… Tovább »