Átok vagy Áldás?

Talán jó az időzítés, hogy a 2014-es év utolsó napjára hagytam azt az időszakot, amely az életemben egy fordulópontot jelentett. Egyetlen jó döntése az igazgatónőnek és az összes neurológusnak Budapesten, hogy egy olyan emberhez küldtek, aki szakmailag elismert, szaktudásban szerintem is a lehető legjobb. Pécs hozta meg számomra azt a lelki megnyugvást, amely utána az… Tovább »

Telnek a napok, s próbálkozol újra ember lenni. Augusztus végét írunk. A hétköznapok relatív a tornák, kezelések miatt “gyorsan” elteltek, de a hétvégéket utáltam. Ilyenkor felváltva voltak bent nálam a családtagjaim. Apukám hetente egyszer hétvégén tudott jönni (őszintén ő az a típus, aki nem igen van oda ezekért a helyekért – meg tudom érteni), anyu… Tovább »

Elkezdődött egy újabb helyen lévő életem 2014. 06.10-től. Az ágy probléma másnapra megoldódott, kaptam távirányítós ágyat, mellyel tényleg kicsit önállósodni tudtam. Értsétek: reggelit meg tudtam fogni a kezemben úgy ahogy, de önállóan tudtam enni. Ugyanez ebédnél és vacsoránál.  A betegségem szinte kezdete óta testvérem az egyik közösségi oldalon létrehozott egy zárt (mai nappal már titkosított)… Tovább »

Az intenzív osztályon eltöltött idő alatt, sikerült megszabadulnom néhány “műanyagtól”. Ilyen volt pl. a gyomorszonda, és az a cső, amelyen át levegőt kaptam. Kicsi – a kedvenc nővérem ott – segítségével elkezdtem valamilyen szinten önállósodni. Ő volt az a határozott nő, akinek köszönhetem, hogy elkezdtem pépes ételeket enni, illetőleg természetesen a folyadék mennyiségre is ügyeltem. Szóltam… Tovább »