Átok vagy Áldás?

Péntek este. Fáradtan. Fel kéne hívnom az edzőm. De nem akarom. De nincs kedvem. De megint korán kelni. De nincs úgy buszom. De ha megyek, utána már nem tudok a keri fiamhoz, mert délutáni szunyókálás lesz. De….De….De….De….De…. Nyűglődés. Őszintén megmondom sok kedvem nem volt a hétvégét elindítani sehogysem. Legszívesebben sehova se mentem volna, senkivel se,… Tovább »

Kora reggel séta a buszmegállóba. Közben töprengek, merengek. Érzem fáradt vagyok. Állva el tudnék aludni. Korán kelés, előző napi séta, edzés gyanánt. Minden napi mozgások, erőltetések. Látom és tudom nem az igazi. Mégis próbálok koncentrálni. Elkeseredem. Vajon eddig is így jártam? Hogy járhattam ez előtt 1 évvel? Mennyire nem figyeltem a testem minden mozdulatára, rezgésére…. Tovább »

A parkolótól eddig a pontig bírtam. Elfáradtam. Hegymenetnek felefele nem megy. Nincs még állóképességem. Tudom, tudják. Pontosan ezért nyűzstölnek. El tudom végezni a feladatokat, de ha már folyamatában kellene, egyszerűen nem megy.  Miután a várban egyébként is idén már jártam párszor, miután kocsival odáig elvittek és ott a vár alsó részén lévő séta, kilátás sosem… Tovább »

A hétvégén szerettem volna kimozdulni. Nem a négy fal között ülni. Az eredeti program egy gyerekes családdal lett volna, de ők lemondták, amit megértettem és elfogadtam. Viszont nekem akkor is mehetnékem volt, hogy fejlődjek.  Így megbeszéltem tesómmal, hogy ha jön Budapestről lebuszozom az állomásra és jöjjön velem sétálni a városba.  10 óra körül találkoztunk és… Tovább »

A város elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót, Pest megyében. A Dunakanyar kapujában, a Visegárdi-hegység és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető, kedvelt kirándulóhely. Korábban a mezőgazdasági területekhez tartozó részek legnagyobb része már beépített belterület, mint a Pannóniatelep, Püspökmajor, Pismány, Szarvashegy. Ez az a hely, ahol születtem, és ahol jelenleg is élek…. Tovább »

December 1. Hétfő. A nagy vizit után elmondhatom, hogy szerdán, vagyis december 3-án végleg hazaengednek.  Ugye látjátok, sokat nem kellett erre várni?! 🙂  A nagy viziten mindenki megjelent, és kérdezték, hogy ment a hétvége otthon. A lépcsőzés fel a negyedikre, stb. Mondtam, hogy viszonylag egész jól. S jött a reakció: akkor engedjük haza.  Már csak… Tovább »

2014. november 28.  Fura, még 1 hónappal ezelőtt AMS betegszállítós srácok hoztak fel a negyedik emeletre, és lakáson belül kerekes székkel mozogtam. A mai nap a barátnőmék hoztak haza kocsival a rehabról, és saját erőmből illetve még a bottal pihenés nélkül megmásztam a negyedik emeletet. Az az érzés, hogy saját magam lábán úgy ahogy de… Tovább »

Fokozatosan próbáltuk elhagyni a rolátort, és bottal, vagy megtanulni anélkül közlekedni. Lépcsőzni fel-le, egyre többet, egyre inkább a minőséget figyelve inkább a mennyiségnél. Nem egyszer kaptam pozitív mondatokat, mikor láttak kint a folyosón gyakorolni, tornázni. Ahogy a kerekesszéket a rolátor, úgy váltotta fel a rolátort a bot. Kezelésekre rolátorral mentem. Hiszen rá lehet ülni, meg… Tovább »

November negyedike és mi már rolátor segítségével tanulunk újra járni. Emlékszem néha “Adonisom” úgy szólt rám, hogy hova sietek vele, de hát gurul és ami gurul az nálunk egyenlő a sebességgel, és a száguldozással. Na jó azért tény, óvatosan közlekedtem vele. Remek találmány, mert ha az ember fárad, és nem nagy a hátsója, akkor rá… Tovább »

Ez a kis motivációs szöveg a napokban jutott el hozzám és nyilván nem véletlenül, merthogy az életünkben semmi sem történik ok nélkül. S jót mosolyogtam két ponton: “próbálkozni ér” – “bénázni ér”. Utóbbinál belegondoltam, mennyire vidáman kuncoghatnak a jelenleg is velem foglalkozó edzőim a jelenlegi bénázásaimon. Mert vannak. Hiába mondják, vagy próbálnak bíztatni, tudom, hogy… Tovább »