Átok vagy Áldás?

Miért jó egy külső szemlélővel beszélgetni életről, célokról, eredményekről, sikerekről, bukásokról, és mi egymásról? Egy külső szemlélő sokkal jobban lát téged, mint Te magad, vagy bármelyik szeretted. Előjönnek olyan kérdések, melyeket lehet senki más nem szegezne neked face to face, de egy ilyen beszélgetés során oda-vissza konkrétan megmondjátok, amit gondoltok.  Egyik ilyen beszélgetés alkalmával két… Tovább »

“Rajtad kívül senkinek és semminek sem áll hatalmában téged boldoggá vagy boldogtalanná tenni. Akár tudatában vagy ennek, akár nem te és csakis te tudod elhatározni, hogy boldog leszel-e vagy sem.” /Anthony de Mello/ Akár hiszed, akár nem a boldogság egyedül tőled függ. Naívan még tizenévesen én is azt hittem, de talán még a húszas éveim… Tovább »

Az utolsó bejegyzésem óta eltelt bő 1 hónap. Hogy ez idő alatt mivel töltöttem az időmet? Leginkább újabb kihívások elé állítottam magam. Az elmúlt 1 év után úgy ítéltem meg, hogy nekem is jár a nyár, és ezzel együtt a nyaralás. Sikerült ismerősökkel elutaznom pár napra (többnyire mind az egészségügyben jártas szakemberek), és írhatnám, hogy… Tovább »

A cím így erős túlzás, merthogy azoknak, akik bármivel is küzdenek a minden napjaikban még egyáltalán nincs betegségtudatuk. Mi úgy élünk, vagyis próbálunk, ahogy eddig is. Viszont egy valamit be kell látnunk, és ezt a többségnek is el kéne fogadnia: sosem leszünk a régiek. Sem fizikailag, sem lelkileg, sem sehogy. Akkor lenne betegségtudatunk, ha egész… Tovább »

Miután több, mint egy hónapja várok arra, hogy az általam leadott kép alapján elkészüljön a gyógycipőm, mostanra ténylegesen elegem lett ebből a szakembernek nevezett egyénből.  Néha a sírás kerülget így is, de szeretem, amikor még úgy rá tudnak tenni egy lapáttal. A gyógycipész honlapján az áll: 10 nap után próba, majd rá 2 napra kész… Tovább »

Egy év elteltével ideért a postás. Mondhatnám írónikusan. Elvégre is a postásnak nem kell mit szégyelnie, nem kell szembenéznie a be nem teljesített ígéreteivel. Nem kell visszagondolnia, hogy egyik nap még valaki kezét fogja, másnap kórházba köt ki az illető, de Ő maga képtelen ott lenni, támaszt nyújtani. Magában lezárni egy kapcsolatot inkább, mint szemtől… Tovább »

Kicsit a jelenbe kalauzollak el…. 1986. Április 20. A születésnapom. Az első, az igazi. Aztán később lesz a második, amikor is ténylegesen újjászülettem 28 évesen. A halálból visszajönni, újra kezdeni mindent, előről a nulláról. Ma az elsőt ünneplem, amikor is világra jöttem. S van, aki ilyenkor is meg tud ríkatni:  Emlékszem, mikor először találkoztunk. Sokáig… Tovább »

Viszonylag kicsit kipihenve, bár lelkileg egyáltalán nem a toppon, de folytatódik a kis személyes történetem, némi humorral, iróniával megfűszerezve 🙂  Nem kevesen hangoztatták, hogy ahol vagyok és épülök az Budapesten a második legjobb hely. Ehhez képest a 2 lift közül míg ott voltam rendszerint csak 1 db működött. Az első körben lévő kezelő csapat nem… Tovább »

Kis kitérő után újra itt, hogy folytassam a blogom, és megosszam Veletek a történetem. Mint láthatjátok nemcsak a múlt eseményeit tárom fel elétek, hanem a jelen eseményeiből is hozok kis szemezgetni valót. Egyáltalán nem könnyű ezzel az egésszel együttélni. Szeretek róla beszélni, mert igen is úgy vélem, hogy tudja meg a nagy világ, hogy léteznek… Tovább »

Kis szösszenet a jelenlegi mindennapos életemből, és azért, mert ezekkel a gondolatokkal az egész betegség alatt meg kellett bírkóznom. S lássátok, hogy most sem könnyebb…. Hajnali 2 óra. Még sem bírsz aludni. Tegnap időben lefekszel, mert tudod a mai nap hosszabb út vár rád, hosszabb, mint egyik szobából a másikba sétálni, vagy tornázni egy órát…. Tovább »