Átok vagy Áldás?

Vissza a rehabos kis életünkbe, balhékkal és egyéb finomságokkal teli.

Október 27-e reggel. Ismét a “finom” kis “kórházi” koszt: egy szelet kenyér a tányéron, rajta egy szelet sajt. Írtó finom, mondhatom. Higiénia szempontból pedig mondhatom a legpraktikusabb, örülj ha esetleg nem csupasz kézzel fogja meg a nővér az ételed. Pécsett azért ez sokkal, de sokkal jobb volt. Változatosabb ételek voltak, az ebédnél A és B… Tovább »

A jótékonysági party napja

Tegnap este még fájt a fejem és szédültem, köszönjük a lelki fájdalmat ismételten… Az éjszaka olyan szinten leizzadtam s sajnos nem a kedvenc tevékenységem miatt h öltözhettem át nehogy beteg legyek. Reggelre igaz így is éreztem h ásításnál fájna a torkom kicsit. Előző nap mindenki, aki hozzám közel állt legyen szó kezelőről, vagy nővérről vigasztalt… Tovább »

Az a bizonyos sokszor emlegetett videó…

Miután bekerültem a másik kórház intenzív osztályára testvérem elmesélte, hogy próbált utána nézni és minél több információt megtudni a betegségemről. Említett egy 12 perces kis filmet, nagyjából elmesélte a történetet, és biztatott, hogy igenis én meg fogok gyógyulni. Annyit tudtam, hogy a videóban a főszereplő, akinél ezt a betegséget diagnosztizálták sokkal rosszabb állapotba volt az… Tovább »

Életveszélyben

Közeledik a hétvége, és még nem vették le az agyvizet. Péntekre olyan szintre romlott az állapotom, hogy tehetetlenné váltam a szó szoros értelembe. Nemhogy mosdó, még szoba wc sem jöhet szóba, marad a katéter, pelenka. Nem elég, hogy lebénultak a végtagjaim, folyamatos zsibbadásba voltak a kezeim, alig bírtam beszélni, akkora már a nyeléssel is voltak… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!