Átok vagy Áldás?

Bevallom őszintén a tavalyi év második felében megcsúsztam, szétestem, persze képletesen értve. Voltak/vannak családon belül is egészségügyi problémák, nem beszélve a párkapcsolatiról (nem a sajátomról!). Munkahelyet vàltottam, ami szintén nem volt sima liba. Az előző cég könyvelője rosszul számolt rosszul fizettek ki. A javított papírok egy része nálam a másik még nem. Az új helyen… Tovább »

Szeptember közepétől október végéig zsúfoltra sikeredtek a napjaim. Tudtam ezt én már jó előre, mégis a szervezetem utána kétszer is úgy gondolta, hogy pihenésre kényszerít. Hiába a pszichés felkészülés, az csak arra elég, hogy túléljem az adott időszakot, menjek, csináljam, tegyem a dolgom. Majd jön a pihenés, amikor is érzem, hogy mennyire is elfáradt a… Tovább »

Emlékszem még rá, amikor a betegség után hazatérhettem, és az utcai közlekedésre szoktattam magam vissza, majd hetente egyszer megpróbáltam meglátogatni a munkahelyem. Érdekes kérdésekkel bombáztak. Leginkább az érdekelte,  az embereket, hogy van-e pasim. Sokszor felidegesítettem magam az ostobábbnál ostobább kérdéseken, hiszen egy év kiesett az életemből, újra kellett tanulnom mindent. Abban az időszakban azon dolgoztam,… Tovább »

Két évvel a betegség után volt egy nyaram, amikor rosszullétek rosszullétek hátán egymás után sorakoztak szépen az életemben. Mindenhol rosszul voltam, elájultam, szédelegtem, instabillá váltam. Fél évembe tellett, mire újból összekapartam magam arra a szinte, ami anno a betegség óta akkor két évembe telt. Azóta minél jobban és többször figyelek oda magamra, az életminőségemre, hogy… Tovább »

Kiskertemben. – Egyetlen mondat, mégis megannyi fantázia társul(hat) hozzá. Kimondva, leírva a saját fantáziám egy barna hajú lányt képzel el nekem háttal ülve a zöld területen törökülésben. Körülötte rengeteg szép, különböző formájú, színű és illatú virág.  A valóság mindeközben csupán a barna hajú lány, aki én magam volnék. Kiülve a panel lakásunk padlózatára, magam elé… Tovább »

Sosem voltam az, aki egy társaság középpontjában fénylett volna, akinek feltűnési viszketegsége volt. Ha lehetett én meghúzódtam, nem klikkesedtem, s igen erre lehet mondani, hogy biztosan kitűnő tanuló lehettem. Az voltam sokáig. Gyermekkoromban megtanítottak, hogy amint hazaérek első a lecke, aztán a szórakozás. Már ha volt erre vidéki életemben egyáltalán lehetőség, hiszen a közlekedés akkor… Tovább »

Vártam, mint a kis gyermek új játékát. Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára élveztem a táj szépségét, az emberek vendégszeretetét. Gyermekkorom, kamaszkorom világa volt.     Emlékszem a legelső alkalomra, mikor leutaztunk. Egy kedves idős hölgynél szálltunk meg. Estére elkezdtük felfedezni a községet. Sétáltunk felfele a strand irányába, mikor az egyik helyen élőzenét hallottunk…. Tovább »

Az igazi énidő. Mikor 0-24-ben magaddal vagy. Volt már ilyen. 4 éve. Akkor másért állítottak félre az égiek, máshogyan. Most ugyanezt érzem. Vagyok. Létezem. Nem tűntem el. Azonban ismételten picit a háttérbe vonultam. Kaptam egy rövidke időt, ami hosszúnak is tűnhet, hogy saját magam társaságában legyek.     Állásinterjúkon voltam, s egy helyen várnak is… Tovább »

Szeretem, ha valami különleges, egyedi, nem szokványos. Ebből kiindulva pedig úgy döntöttem, hogy a szokványos módszerek mellett, a nem szokványos módon is próbálkozom az álláskereséssel. Jelenlegi munkahelyem ugyanis megszűnik, ellenben a bennem lévő szellem, hogy továbbra is alkothassak és értékes munkaerő legyek valahol valakinek, egyre csak növekszik.  Világ életemben minden eshetőséget és lehetőséget megragadtam, hogy… Tovább »

Majdnem napra pontosan egy hónapja írtam az utolsó bejegyzésem. Ez alatt az egy hónap alatt rengeteg minden történt velem. Bevallom sokszor alig vártam, hogy hazaessem, lefeküdjek az ágyra és aludjak. Nemcsak a blogom írására nem tudtam kellő megfelelő minőségi időt szentelni, de örültem, ha sikerült egy-egy sorstárssal beszélnem ez idő alatt, hiszen a fáradtsági szintem… Tovább »