Átok vagy Áldás?

Egyszer volt, “Holnemvolt!” ;)

Tavaly a fantasztikusnak hitt kapcsolatomban, amiről bebizonyosodott, hogy annyira azért még sem az, tervbe volt véve egy Állatkerti séta. Családostul, nővérestől, szülőstül, párostól. Azon héten már a László kórházban feküdtem az intenzíven, amikor is megüzentettem, hogy az akkori hétvégére tervezett kiruccanás elmarad részemről, ugyanis én fekszem….fekszem….és fekszem…. No hát mit tegyek, lusta voltam lebénultan felkelni… Tovább »

Az első “nagyobb” utazás egyedül… ;)

Az első hosszabb utam egymagam, egyedül, pár napra, nem itthon gubbasztva.  Nemsokára egy nagyobb utazásban lesz részem, és sokak kérdezik tőlem, hogy fogom bírni, hogy rengeteget kell majd ülnöm. Halvány fogalmam sincs, ahogy az egész egy hetet se tudom előre, hogy fogja bírni a szervezetem, de nem is így indulok majd neki. Van bennem egy… Tovább »

Relax time!

Néha egy – egy hét annyira le tud fárasztani, hogy sokszor érzem képes lennék bárki helyett aludni. Aludni, csak aludni. Semmi mást nem csinálni. A tornák folyamán is folyamatosan azt érzem, hogy “fáj”; s persze ez a jó, hiszen minden egyes edzésnél az kell, hogy fájjon, hiszen akkor dolgozik az izomzatom, a testem. A maszírozások… Tovább »

“De jó nekem…..”

Érzelmek. Nehéz róluk beszélni. Ha még sikerül is, vajon a hallgatóság megérti-e? Egy idő után, egyáltalán akarunk-e bármiféle érzelemről beszélni másokkal? Vagy éppen úgy érezzük, hogy totálisan felesleges.  Én már eljutottam az utóbbira. Feleslegesnek érzem, hogy a saját közösségi adatlapomon saját magamról, az állapotomról, a napi küzdésekről, jó vagy épp rossz szituációról beszámoljak. Az elmúlt… Tovább »

;)

“Bátor az az ember, ki csalódásai ellenére szeretni mer. Kit nem törtek meg a múlt megpróbáltatásai és dacolva néz farkasszemet a jövő buktatóival. Bátor az ember, ki ezer okot találhatna, hogy miért ne, mégis talál egy ezeregyediket, hogy miért igen. A gyáva inkább visszavonulót fúj. Védi magát mindenféle igaz érzelemtől, elmélyültebb emberi kapcsolattól. A gyáva… Tovább »

Attól, mert nem mondom….

Attól, mert sokat mosolygok, és sok mindent nem mondok ki, nem panaszkodom 0-24-ben, attól még közel sincs az, hogy esetleg jól lennék. A tegnapi nap írtózatosan fájt a lábam. Sajnos ma reggelre se múlt el az érzés, hiába pihentettem.  Van, mikor csak némán tűrök. Fáj. Egész nap érzem, hogy valami nem stimmel az Achillesemmel. De… Tovább »

Before – After

Ha jól megnézitek medve barátunkat, láthattok rajta egy képet. Egy közös kép az egyik kezelőmmel. Igen ez a lány ott barna hajjal, rózsaszín kis vastag kötött zokniban, jobb oldalt a kis Rodeo Rudimban én volnék. Mellettem pedig az egyik kezelőm, akit rávettem, hogy közösen Rodeo rudizzunk, és így legalább nem éreztem magam kellemetlenül egy kicsit. … Tovább »

A változások folytatódnak….

Egy újabb hét telt el. A héten nem egy embertől hallottam: “Kisimult vagy!” – bevallom ez a hét sem telt el zökkenőmentesen. Úgyhogy örülök, ha nem látszódnak már rajtam a lelki gondok. Hiszen vannak. Most is oly emberben csalódtunk, akinél még a rehabon azt mondtam, hogy becsüljük meg. Visszaemlékezve, már ott is megmondták, miért ragaszkodom… Tovább »

Szösszenet

Vasárnap reggel. Nem tudok aludni. Görcsölök. Meleg van. Takarítani kéne, de már húzom egy ideje. Nincs rá energiám. Most valahogy összeszedem magam és neki látok. Szép lassan, a saját tempómban. Míg anno közel 1 óra alatt csilivili rendet tudtam varázsolni, ez most bizony sokkal több időt vesz igénybe, és így se jutok fel mindenhova. Ha… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!